Tárgyak az életünkben

Aki kilép az utcára, óhatatlanul találkozik a kirakatokban és az óriásplakátokon velük, de az interneten és az újságok reklámhirdetéseiben is nap mint nap a „legújabb, legmodernebb” termékek csábítanak minket. Legyen az autó, ruha, bútor vagy akár konyhai eszköz, elkísérnek utunk során, s mély nyomot hagynak tudatalattinkban - hogy nekünk még éppen nincs vagy nem is lesz ilyen.

Fogyasztói társadalom élünk. Egyrészt használati tár­gyaink úgy vannak megtervezve, hogy a számukra adott életciklust a legkisebb valószínűséggel éljék túl, más­részt az évről évre változó dizájn is azt sugallja, cseréld le a régit, különben nem vagy trendi. Felmérések szerint a megvásárolt tárgyak alig két-három százalékát használjuk még fél év múlva is. Erich Fromm a Birtokol­ni vagy létezni című művében pont ezt a kérdést feszege­ti. Szerinte „az érzékek tárgyai csak addig az öröm forrásai, amíg nincsenek a kezünkben. Ha egyszer megszereztük őket, az érzékek és az elme hamar kielégületlenné válik, és más tár­gyak után fordul.”

Swámí Ráma is ugyanerre hívja fel a figyelmet: „Szük­séged van egy tárgyra, hogy örömet érezz, majd függőségbe kerülsz ettől a tárgytól. Egy tárgyat keresel, és keményen dolgozol, hogy megszerezd, később pedig csalódottá válsz, mert nincs olyan tárgy, amely meg tudja neked adni az elége­dettséget.” Már csak az a kérdés, hogy hol tároljuk ezeket a megkívánt és félredobott tárgyakat?

Miért nem állunk ellen ezeknek a tárgyaknak?

Emberek vagyunk, érzelmekkel, indulatokkal, vágyak­kal. Nagyon nehéz ellenállni a reklám, a szomszéd, a kollégák, a környezet nyomásának. A legtöbbször azért vesszük meg ezeket a tárgyakat, mert megérintenek. Legalábbis egy pillanatra mindig így gondoljuk. Amivel a reklámszakemberek megcéloztak bennünk, az mélyen szíven üt minket. Például időhiányban szenvedünk, kar­csúbbak szeretnénk lenni, elegáns külsőt sugározni, stb.

Hol fogjuk ezeket a megszerzett az eszközöket, tárgya­kat tárolni? Természetesen az otthonunkban! Ezek a ter­mékek, ha nem is vesszük észre, de lassan elárasztják otthonunk minden egyes zugát. Ilyen termékek előfor­dulhatnak a hálószobában, a nappaliban, a fürdőszo­bában, de leginkább persze a garázsban, a padlásban, a pincében, de a gyerekszoba sem kivétel ez alól.

Mit tegyünk hát? Vegyük sorra mit és miért vehettünk. Javaslom, hogy minden egyes otthonunkban feltárt, használaton kívüli tárgynál nézzük meg a mögötte meg­húzódó szándékot és arra keressünk valamilyen alterna­tívát. Kezdjük a konyhával.

Konyha a legkritikusabb terület

Minden konyhai műveletre már kitaláltak egy célgépet, amely természetesen és bizonyítottan megkönnyíti a munkánkat. Láttam egy konyhát, ahol a gépek a mun­kapult nagy részét elárasztották. Nem is lehetett tőlük semmit sem csinálni, mert nem volt hely. Mikor megkér­deztem, hogy miért nem rakja el a szekrénybe, akkor nem látja és nem használja, volt a válasz. Ha egy eszköz használatára csak akkor van szükségünk, ha vizuálisan figyelmeztet használatára, nem igazán fontos eszköz.

Gondoljuk át, miért vettük a gépeket. Valószínű, tényleg azért, mert időhiányban szenvedünk. Ezen lehet úgy is segíteni, hogy olyan recepteket keresünk, amely minél kevesebb eszköz használatára kényszerít minket. Polcz Alaine is ezt javasolja, mert ugye az eszközt elő kell ven­ni, el kell mosni és el kell rakni. Ez pedig nem kevés idő. Ő még a hagyma vágására sem használt vágódeszkát.

Ha belegondolunk, a „modern” eszközök használata so­rán szinte nem is találkozik a kezünk az alapanyagokkal. Pedig milyen jó energiájú az az étel, amelyben érződik kezünk kisugárzása, a kézcsakra energiája, és nemcsak a műanyag keverő, vágó aprító, stb. eszköz rezgése.

A kezünk és az alapanyag találkozása, nemcsak energiá­val, szeretettel tölti meg az ételt, de egyszerűsége meggyorsítja a főzést is.

Nappali-étkező

A nappali és étkező elég tág teret enged a lomoknak. Fel­halmozhatunk szekrényeket, székeket, de dísztárgyakat is. Nagyon fontos, ha kötődünk hozzájuk, akkor próbál­juk meg aktívvá tenni őket. Például három garnitúra, so­hasem használt herendi porcelán étkészlet inkább lom, mint eszköz. Tegyük az ünnepeink részévé, vagy aki nem sajnálja magától a mindennapi kényeztetést, használja a mindennapokban is. Fejedelmi lesz minden étkezés.

Ha azonban nem tudunk azonosulni a mintájával, színével vagy stílusával, akkor már lom. Meg kell szabadulni tőle!

A legtöbb lakásban a kondigép is lom

A hálószobában az ágy alatt, vagy a gardróbszekrény mellett, vagy a nappali egyik szegletében nagyon sok otthon­ban megbújhatnak valamilyen edzőesz­közök. A vásárlás okozta kezdeti foga­dalom és lelkesedés legtöbbször hamar elmúlik, az edzőeszközök pedig porfo­góvá válnak. Ezen eszközök birtokosai közül alig pár százalék használja rend­szeresen sportolás céljára a gépeket, míg a többiek megpróbálják új funkciókkal felruházni őket, hiszen pl. remekül lehet rajta ruhát tárolni vagy szárítani.

De mi történhet, ha a például a hálószobában túl sok a lom? A párkapcsolatot teheti „lomossá”, de ugyanakkor a kedélyállapotunkra is rányomja a bélyegét. Ilyenkor nehezünkre esik valamely életterületünket aktívan megélni.

Elhagyott tárgyak jelei

Minden „elhagyott tárgyunk” figyelmeztet bennünket: valamiért választottál, elfogadtál, befogadtál. A kondi eszközökre visszatérve, valamit szeretnél csi­nálni magaddal, de nem teszed! Mindennapra bűntudatunk van persze tudat alatt, amiért nem törődünk magunkkal, amiért nem szánunk elég időt, hogy kondícióban maradjunk, hogy a szervezetünk frissebb legyen, hogy energiku­sak maradhassunk. Azt gondoltuk a vásárlás során, hogy fittebbek leszünk, s időt spórolunk, de nem így történt. Csak egy újabb lomot gyűjtöttünk be a jó reményében. Mi lenne, ha végiggondolnánk, mi volt az alapcél. Ha az egész­ségünk megőrzése, nézzük meg más módon. Vegyük sorra, hogy milyen moz­gásforma illik legjobban hozzánk. Ha a vásárolt tárgy egy futópad volt, va­lószínűleg szeretünk futni. Lehet, hogy mégis érdemes visszatérni a szabad­ban történő futáshoz, egy jobb időbeosztással. A friss levegőn való futás még edzettebbé tesz, még több örömet okoz, hisz a természettel közelségben lenni, mindig felszabadít bennünk valamit. Ugyanez mondható el a szobabicikliről is. Biztos vagyok benne, hogy minden sporteszköznek meg lehet találni az alter­natív párját.

Végezetül

Az otthonunkban rengeteg a lom. A legtöbb felesleges tárgyunk azért van éle­tünkben, mert valamilyen áldozatot szerettünk volna bemutatni egy ki nem mondott érzésünk, vágyunk oltárán, s ezzel a vásárlási tettel úgy gondoljuk részünkről megtettünk mindent. De nem így van.

Nézzük meg magunkat kül­ső szemlélőként: „az vagy, amit birtokolsz” – szemlé­lettel. Egy otthoni térrendezés során térképezzük fel lom­jainkat, és keressük meg a vásárlásukkor meghúzó­dó mögöttes szándékot és döntsük el, hogy bevonjuk-e a mindennapi életünkbe vagy megszabadulunk tőle. A használaton kívüli gépek, tárgyak blokkolják önma­gunk szabadon szárnyalását, szinte gúzsba kötnek. Minél kevesebb van belőlük, annál nagyobb a szabadságunk, annál zökkenőmentesebben élhetjük meg a mindennap­jainkat, s felszabadultabb, kreatívabb életet élhetünk.

A cikk a Kineziológia magazin 2012 októberi számában jelent meg.

Kapcsolódó cikkek: 

A fényképek, képek szerepe a lakásunkban

A karmánk és az otthonunk kapcsolata