Christine Frederick és a cérnás kísérlet

Aki abban a helyzetben van, hogy kénytelen mindennap sütni, főzni, az aláírja, hogy ez bizony elég fárasztó feladat. Szeretnénk könnyen, gyorsan elvégezni a teendőinket a konyhában, de vajon gondoltunk-e rá, hogy mindig is foglalkoztatta a hölgyeket (már a felmenőinket is): hogyan lehet hatékonyan elvégezni ezeket a feladatokat. Aki éppen építkezik vagy felújít, annak főleg jusson eszébe egy száz évvel ezelőtti kísérlet: a cérnás kísérlet.

A cérnás kísérlet megálmodója egy amerikai közgazdásznő Christine Frederick (1883-1970), aki 1912-ben, átitatva a taylorizmus eszméjével, igyekezet a háziasszonyok életét reform és úttörőnek számító kísérleteivel megkönnyíteni. Diagramokat készített, stopperrel mérte az időt, egyszóval mindent bevetett a cél érdekében, ami nem más volt, mint az egyszerűség és a hatékonyság.  

A mai szemmel a cérnás kísérletet kőkorszakinak minősíthetjük, mert fényképezőgép és kamerák hiányában az asszisztense (háziasszony) lábára kötött egy cérnát miközben az a napi házi teendőit végezte, és Christine folyamatosan leengedve a cérnát „lerajzolta” az általa megtett utat. Ez a „kondenz-csík” kitűnően megmutatta, hogyan járja be keresztbe-kasul a konyhát a háziasszony. Ennek a kísérletnek hatására próbálta a konyhai elemeket úgy átrendezni, csoportosítani, hogy minél kevesebb utat kelljen megtenni a továbbiakban.

Mi következik mindebből? Ha nem szeretnénk egy repülő módjára a konyhánkban összevissza röpködni (olykor forró lábossal a kezünkben), akkor a konyhai elemek nagyon tudatos elrendezésére van szükségünk, figyelembe véve az ajtó, az ablak, a kamra, az étkező pozícióját is!  De ez még mindig nem elegendő! A helyi megvilágítás, a konnektorok, a szemetes optimális elhelyezésére is hangsúlyt fektetünk!

Képek Christine Frederick könyvéből. Forrás: Wikipedia