Miért kell összhang a hálószobába?

Sokan vannak akiket örömmel tölt el a Valentin-nap közeledte. Ők valószínűleg egy boldog kapcsolatban élnek vagy talán most léptek-lépnek bele és ragyognak a boldogságtól. De vajon hány embernek szorul össze a szíve, hogy egy újabb „szirupos ünnepet” kell túlélnie szingliként. Hányan érzik magukat értéktelennek amiatt, hogy mindennap magányosan hajtják álomra a fejüket. Mit tehetnek azért, ha ezen az állapoton változtatni szeretnének?

Ha végiggondoljuk, hogy Jung szerint a lelkünknek vannak kivetülései és az otthonunk is egy ilyen kivetülés lehet, akkor ideje, hogy ezzel a szemmel is körülnézzünk házunk táján. Na, nem a Mikulás által eldugott és eddig még fel nem fedezett társat keressük meg valamelyik nem használt helyiségben - bár egyeseknél még ez sem kizárt, amennyire nem képesek uralni a körülöttük lévő teret -, hanem az intimitással kapcsolatos dolgainkat próbáljuk megnézni a kívülálló szemével. Próbáljuk meg felmérni, mi az ami szokatlan, vagy mit nem vagyunk képesek irányításunk alatt tartani. Ez utóbbit mindenki szokta tudni magáról.

Hálószoba stílusa

Többször tapasztaltam, hogy az otthon egységéből „kiesik” a hálószoba. Egy meghatározott stílus, egy érzésvilág vezet végig a lakáson, de a hálószobába belépvén „hová csöppentem?” érzetem támadt. Mintha nem is a lakás része lenne, hanem egy másik otthon tartozéka vagy egy másmilyen funkciójú helyiség. Egyszerűen nem látja, nem tudja összhangba hozni a benne lakó, életének ezt a fontos részét a többivel. A társtalanságot lelke úgy vetíti ki, mint egy idegen bolygón tett látogatást. Ebben az esetben egy igazi stílusváltásra van szükség. Hozzá kell igazítani a lakás többi részéhez ezt a szobát is.

Igen, ezt így egyszerű leírni, de a tapasztalataim azt mutatják, hogy ez egyszerűen nem megy!!! Két utat szoktam javasolni: az oldást és egy barátnőt.
Természetesen ilyenkor átbeszéljük, hogy mit szeretne, milyen bútorok, színek legyenek, az ágy helyzetét, stb. De a végeredmény - ha nem kér segítséget - még mindig nem kielégítő, szinte alig tudott változtatni a dolgon, pedig nem kevés pénzt és sok energiát ölt bele. Továbbra sincs egységben az otthon többi részével, igaz közelít hozzá, de az egység még nem tud megvalósulni.

Miben térhet el a hálószoba?

Például a fal színében. Ha például a lakás egészén egy semleges megnyugtató drapp szín vonul végig, és a hálószobába érve hirtelen vörös színnel találjuk magunkat szemben. Ez sokkoló hatású lehet. Mindig megkérdezem, hogy mi motiválta ennek kialakítása során. Egyszerűen úgy érzi a benne lakó, hogy neki ott valami különlegeset kell alkotnia, és általában a túl nagy figyelem miatt szoktak megszületni ezek az anomáliák. "Ő különleges kapcsolatot szeretne, különleges társsal."

Ilyenkor a cél a harmónia megteremtése lenne, s javasolni szoktam, hogy a vágyott „különlegest” finomítsuk „harmonikusra”. Gyakran tapasztalom azonban, hogy sok ember a megbeszélésünk után sem képes ettől a színtől, színvilágtól teljesen megválni. Az egyeztetésekkel ellentétben az utolsó pillanatban mégsem a négy falat festeti át, csak hármat, vagy egy a meglévőnél halványabb árnyalat használ, egyszerűen késztetést érez arra, hogy a különlegesből valamit megtartson. De miért is lepődünk meg ezen, hiszen az igazi változások legtöbbször nem viharosak, hanem egy folyamat eredményei. Ezért szoktam az oldást és a barátnőt ajánlani. Ez utóbbit azért, hogy segítsen kontroll alatt minket átalakítása során.

De miért is kell az összhang a többi szobával?

Megfigyelhető, hogy ezek az emberek egyébként az élet más területén eléggé jól működnek. Jól fizető állásuk van, egészségesek, barátok, családtagok, aktív élet töltik ki a mindennapjaikat. Az életükre azonban egy társ jelenléte tenné fel a koronát, ezzel válnának teljessé. Az egyébként harmonikus lakásba, lásd a párhuzamot az élet egyéb részeivel, hirtelen egy bordélyház benyomását keltő hálószoba a maga túlburjánzó falaival, tükrökkel, nem éppen a tartós pár behívását sürgeti, hanem az egyéjszakás kalandok sokaságát. Mindig beigazolódik ennek igaza! Alakítsuk át ennek energiáját!

Ha valami jól működik az életünkben, akkor arra a szintre kell felemelni az életünknek az éppen aktuálisan blokkolt részét is.
Ha nem megy, kérjünk segítséget!

De nemcsak bordélyházat tudunk varázsolni hálószobánkból, hanem egy plüssökkel teli rakott gyerekszobát, egy csupacsipke-csupafodor rózsaszín habcsók szobát, lomtárat, ahol teregetni, biciklit, örökséget, stb. tárolni lehet, és még sorolhatnám. Ugyan melyik férfi akarna tartósan egy hatalmas teddyvel az ágyon és persze a barátnőn osztozkodni. A maci vagy ő? Valakinek mennie kell előbb-utóbb. Vagy egy nem túl sportos entellektüel férfi érezné a pressziót nemcsak az izmaiban, hanem a lelkében is, ha egy kondigépekkel telirakott „edzőteremben” kellene az éjszakáit rendszeresen töltenie. Előbb-utóbb nem a futás, hanem az eliszkolás lenne a döntő. Persze a barátnő életéből.

De nemcsak mi nők tudunk kitenni magunkért. Vajon melyik nő érezné jól magát egy abszolút csúcstechnikával felszerelt hálóban, ahol mindent egyetlen egy távirányítóról egy gombnyomással lehet irányítani: a fényeket, a reluxát, az ágyat, a hőmérsékletet, a páratartalmat és persze ezek fokozatait. Melyik nőnek ne fordulna meg a fejében előbb-utóbb, hogy a férfi majd az ő életét is irányítani akarja és ő vajon melyik gomb lesz a férfi távirányítóján. Vagy mennyire érezzük férfinek azt az embert, aki a gyerekkorának relikviáit még mindig a falain őrzi? Lehet, hogy pl. jó hokis volt, de 10-15 éve a kezében sem vette botot. Ez a része az életének lezárult. Biztos, hogy még mindig ki kell tenni a falra az érmeket? Miért nem a mostani eredményeire büszke?

Első körben tehát nézzük meg, mennyire van egységben a hálószobánk az otthonunkkal. Nem alakítottuk-e át hálószobánkat valamilyen más helyiségé. Ha a hálószoba kettős funkciót tölt be, akkor próbáljuk meg lecsupaszítani csak erre az egy funkcióra. Vizsgáljuk meg adtuk-e a kellő fontosságot, intimitást ennek a térnek. Próbáljuk meg a másik nem fejével is nézni ezt a helyiséget, nem kelt-e bennük valamilyen negatív érzést. Ha igen, tegyünk ellene!

Végezetül, ne csak Valentin-napkor gondoljunk a társunkra, hanem az év akár minden napján meglephetjük kedvességünkkel, mosolyunkkal, ölelésünkkel.

A cikk a Kineziológia magazinban jelent meg.