A fényképek, képek szerepe a lakásunkban

Egy otthon életre keltéséhez szükségünk van alkotásokra, amellyel a falainkat dekorálhatjuk. A szóba jöhető megoldások száma végtelen, a kiválasztott darab hatása viszont meghatározó. Mondhatnám, karmatikus, hiszen jó pár évig fogjuk választásunk eredményét nézni és ami a legfontosabb: a hatását érezni.

A falon függő alkotások hatása olykor döbbenetes, mint ahogy egy sivár falé is az lehet. Ezen cikk terjedelme túl kevés ahhoz, hogy az összes lehetőséget végigvegyük, de a legfontosabb szempontokat áttekintve, mindenki elgondolkodhat az otthoni térrendezés során, a maga választottainak üzenetén.

Honnan van?

Egy nagyon fontos kérdés, hogyan került hozzánk a mű. Ennek 3 csoportja lehetséges: készítettük, vettük, kaptuk.

Amennyiben mi magunk csináltuk, tudjuk, hogy milyen anyagok felhasználásával, milyen technika alkalmazásával készült, illetve miket gondoltunk készítése közben. Ha el tudtunk mélyülni készítésében, vagy szeretettel készítettük, jó energiát fog árasztani. Sokan este kézimunkáznak, levezetve ezzel a napi stresszt. Ha ilyen képet teszünk a falra, segíteni fog máskor is kiengedni a fáradt gőzt.

Amennyiben vettük, hordozza a készítő és az eladó energiáit is. Mit gondoltak készítése vagy eladása közben. Például: ennek a baleknak eladom ezt a képet a háromszorosáért, vagy ha ezt sem veszik meg, felkopik az állam. Ugye sejtjük, hogy ezzel milyen energiákat engedünk be az otthonunkba?

Amennyiben kaptuk, hozzájön még az ajándékozó energiája. Milyen érzéseket érzünk az adott személlyel kapcsolatban? Nem kell kifejteni, hogy a gyermekeinktől kapott rajzok mennyire szívmelengető érzést keltenek bennünk. Ha családon kívülről kaptuk az alkotást, akkor is felmerülhet a kérdés, vásárolta vagy meg akar szabadulni egy lomtól? Ha az ajándékozó maga készítette is az alkotást, felmerül, hogy milyen célzattal: nincs pénzem és valamit adni kell, vagy ráérezve, hogy illene a szobánkba ez az alkotás és szeretettel készítette el (például egy textil falikép).

Mit sugároz? Miről szól?

Másik lényeges kérdés, hogy mit sugároz. Egy magányosan álló fáról készült fotó, magány érzését hozza a lakásunkba. Ami lehet gyógyító hatású is az olyan családoknál, ahol nagy a nyüzsgés és jó érzés egy kis időre egyedül éreznünk magunkat. A riasztó képek, riogatni fognak otthonunkban, a szomorúságot árasztó képek, festmények szomorúvá tesznek. Sokszor nem tudjuk mi áll melankóliánk mögött. Az ellenkezője is igaz: a vidámságot árasztó képek még a nehezebb időszakokon is átsegíthetnek, pozitívabb látásmódot sugallva felénk.

Egy kipreparált skorpió tetemben mit látunk: erőt, hatalmat vagy az isteni csodát, ahogy megalkotta a természet. Ugyanígy egy pillangó esetén: a szépségét, könnyedségét vagy azt a tulajdonságát, hogy repülni tud? Rövid életére hányan gondolnak vajon?

Egy dologról ne feledkezzünk el azonban, nem mindenkinek ugyanazt üzeni a kép! Ami számunkra gyógyír, mások számára más érzéseket áraszthat.

Ne feledkezzünk el az anyag kisugárzásáról sem. A természetes anyagnak természetes a kisugárzása, míg a műanyag jelenléte az sugallja, hogy keressük tovább az igazit.

Mi kerül a falra?

Nem lényegtelen szempont az sem, hogy mit teszünk a falra.

Rajz, festmény, reprodukció, dombormű? Néhány vonal hatása lehet ugyanolyan erős, mint egy domborműé. Gondoljunk csak Picasso egyszerű fehér galambjára, amely a béke szimbólumává tudott válni az egész világon.

Fotó vagy montázs? Gyermekeink fotói csokorba rakva, amelyen láthatjuk hogyan fejlődtek, elsősorban az örömet jutatja az eszünkbe vagy a csínytevésüket és nem a sok éjszakázást vagy aggodalmat. A természetről vagy állatokról, növényekről, az épületekről vagy tárgyakról készült fotók csodálatot ébreszthetnek bennünk.

A már említett üvegfedővel ellátott dobozva zárt és a falra helyezett „állattetemek” (pillangó, skorpió) vagy a trófeák hatása olykor a belsőnkben dúló agresszivitás kivetülése.

A régi korok hagyományát folytató kárpitok, gobelinek, falvédők egyrészt a falsugárzás kiküszöbölését szolgálják, másrészt pedig mintájuknál és anyaguknál fogva is üzeneteket hordoznak magukban.

A digitális fényképkeretek művisége érdekes hatású lehet. Kikapcsolva semmilyen, míg bekapcsolva a fotók állandó váltakozásánál fogva, nem enged igazán a belsőnkkel kapcsolatban maradni. Újabb és újabb kép, az élmény percenkénti megélése nem szolgálja elménk elcsendesítését.

A falra helyezett tárgyakkal kapcsolatosan határtalan a leleményességünk. Hogy csak az extrém eseteket említsem: befüvesített fal, utcatáblák sokasága, fémből készült kütyük, borotva- vagy kardgyűjtemény, mind-mind elgondolkodtatja a belépőt, hogy milyen is a házigazda személyisége.    

Milyen a mérete?

Fontos szempont, hogy a szoba nagyságának, a fal méretének és az alkotás külső méretének összhangban kell lennie. Egy kisméretű szobához nem való egy nagyméretű festmény, mert túlságosan uralni fogja a teret és az elnyomás érzése elhatalmasodhat rajtunk. Ha a szoba arányainál fogva a fal sem arányos, például túl magas a mennyezet vagy a keskenyebb oldalra szánjuk a képet, jobban kell ügyelnünk a elhelyezendő kép arányaira.

El kell döntenünk azt is, hogy egy központi kép uralja a szobát, vagy több kisebb. Amennyiben egy nagyobb méretű képet választunk, érdemes a meghatározó berendezéshez, például egy kanapéhoz igazítanunk. Több kép esetén néznünk kell az egymással való kapcsolatukat, a szoba arányait és a berendezést is. Jó megoldást nyújthat, ha a képeinket valamilyen képzeletbeli vonallal egyeztetjük, például ajtó, ablakkerettel, kanapé széle, közepe, stb.

Hová kerüljön?

Az adott képről érdemes eldönteni, hogy melyik helyiségbe való. Egy tésztákat ábrázoló képet nem teszünk a fürdőszobába, mint ahogy a családtagjaink képe sem kell, hogy a vécét is magába foglaló fürdőszobába kerüljön. A hálószobába a nyugalmat ábrázoló alkotások kerüljenek, míg a közösségi helyeken a vidámabb, mozgalmasabb alkotásoknak van létjogosultsága.

A gyerekeink fotóit, az előrehaladásunkat, elérendő céljainkat szolgáló képeinket (például egy álomlakásról készült fotó), valamint spirituális dolgainkat inkább a lakás vagy a szoba északi, északkeleti, keleti falán helyezzük el. Így ha ezekre a frissítő égtájakra nézünk, a jövőnket képviselő energiákat támogatjuk.

Az elhalt családtagjaink fotói vagy a múltat idéző festmények, legyenek inkább a hátunk mögött, mikor a frissítő energiákkal állunk szemben, azaz a lakás vagy a szoba déli, délnyugati, nyugati falán.

Jó tanácsok: csak olyan képet tegyünk fel a falra, amely a családunk minden tagjának tetszik és pozitív energiát áraszt felénk. Szemrebbenés nélkül szabaduljunk meg a nekünk nem tetsző képektől, festményektől. Néha a kevesebb több elvet alkalmazva futtassuk végig szemünket otthonunk falain: nem nyomasztóak-e a képeink túlságosan? De érdemes a sivár fal – sivár életen is változtatni.

Hagyatkozzunk a megérzésünkre vagy mások reakcióira. Ha nem vagyunk biztosak magunkban, akkor kérdezzük meg társunkat, gyerekünket, barátainkat vagy szomszédainkat.

A képek, fotók üzenetére sokan mondhatják, hogy „… én nem gondoltam semmire mikor feltettem a képet a falra, odaraktam és kész”. Legyünk tudatosak abban, hogy mit választunk: sorsot, eseményeket, társat, munkát. És ehhez hozzásegítenek a falaink, illetve a rajta található képek, festmények, textíliák.

A cikk a Kineziológia magazin 2012 augusztusi számában jelent meg.

Kapcsolódó cikkek: 

Tárgyak az életünkben