Belenéztél már? Én igen.
A spirituális térrendezés erről szól.
Graun egy békés dél-tiroli kis falu az osztrák-olasz-svájci határháromszögben.
Békésen élték mindennapjaikat, amíg…
… az olasz kormány el nem tervezte, hogy egy víztározót épít ezen a fennsíkon, amelyet 1940-ben el is kezdtek, de a munkálatokat a második világháború miatt félbeszakították.
A háború végeztével 1950-ben, az előre eltervezett 5 méter helyett 22 méteres vízmélységet kezdtek el kialakítani a völgyben azért, hogy összekössék a két kisebb természetes vizet, a Reshcensee-t és a Mittelsee-t. A falu lakosai hiába tiltakoztak.
Graun 1200 lakosának el kellett hagyni otthonait. 163 lakóházat lebontottak, csak a középkori román stílusú templomot hagyták meg, amit már korábban védetté nyilvánítottak.
A Reschensee így a tartomány legnagyobb víztározója lett a maga 6,6 négyzetkilométerével.
Ma a templom tornya turista látványosság, s mint ilyen gondozást igényel.
Számomra azonban elgondolkodtató, mi a fontosabb, hogy megmentsünk egy középkori templomtornyot vagy a falu lakosainak megnyugvása, otthonaik pusztulásának felejtése. Nehezebb új életet kezdeni egy fájó sebbel, amit a torony látványa okoz, visszaidézve a régi időket, gyermekkort, nagyszülőket, esküvőket, munkát és vigasságot. Abból a generációból, amely megtapasztalta ezeket az élményeket már kevesen élnek, de akármennyire gyönyörű is a táj, s turista látványosság lett a vízből kimagasló templomtorony, örök emléket állít az elárasztott falunak, bennünk pedig kételyeket hagyva, hogy ma is bármikor megtörténhet hasonló.
Kapcsolódó cikkek:
A városépítésnél be kell tartani a művészet szent szabályait
térrendezési szaktanácsadó
mérnök
radiesztéta