A gyerekszoba is felnő

Évek során egy lakás helyiségei közül a gyerekszoba megy át a legnagyobb átalakuláson. Szinte minden életkori periódus kezdetére-végére megváltozik az arculata. Változnak a színei, a dekorációja, a bútorzata, de változnak a könyvek és a játékok is a polcokon és ezzel párhuzamosan az itt lakó kis emberke is jelentős átalakuláson megy keresztül. A szoba végigkíséri a gyermeket ezen a fejlődési úton: támogatja, biztonságot ad, fejleszti gondolkodását, kreativitását, visszahúzódhat ide, ha szüksége van rá, de a barátokkal a játék, a beszélgetés, a buli színtere is.

Tekintsük át, hogy egy gyermek fejlődése során, mire érdemes odafigyelni és esetleg mitől érdemes megszabadulni.

Csecsemőkor-kisgyermek kor

A kisbabának nincs nagy hely igénye: egy kiságy, egy fotel a szoptató édesanya számára, egy pelenkázó asztal és egy kis szekrényke teszi ki a szoba bútorzatát. Nincs szükség ebben a fejlődési szakaszban nagy dekorálásra, leszűkül a kiságy és a pelenkázó környékére. Első gyermek esetén a szoba teljes kidekorálása inkább a szülőknek segít ráhangolódni a nagy eseményre, amit egy kisbaba születése okoz. Illúzió azt gondolni, hogy az elkövetkező pár évben sok időt fog eltölteni gyermekünk a gyerekszoba falai között, mert amikor már kúszik-mászik és totyog, inkább ott van szívesen, ahol mi vagyunk. És valljuk be, mi nem a gyerekszobában fogunk ücsörögni.

A csecsemőknél a színek még csak apró játék formájában jelennek meg, amelyeket kézbe vesz, rágcsálhat, szeméhez közel emel, megfigyelhet. A kiságy és a pelenkázó
melletti fal díszíthető, minél színesebb módon. Amikor már kúszik, birtokba veszi a lakást, elkezd a mesékre figyelni, minden érdekli, ekkor elindulhat a szoba
dekorálása. Kialakul, melyik mese érdekli igazán, annak szereplőit – nem túl nagy méretben –, használhatjuk.
Vonjuk be őt a szoba dekorálásába. Megkérdezhetjük, hogy rajzoljunk-e pöttyöt a falra, milyen színűt, mekkorát. Érdemes együtt csinálni. Kezét körberajzolhatjuk a falon vagy befestve kéznyomot hagyunk rajta. Kreatív emberré úgy tehetjük, ha meghagyjuk életében és szobájában is azt a felületet, amelyet örökké átalakíthat. Sokan azt gondolják, hogy akkor a gyerek mindent kidekorál majd. Úgyis megteszi, ha nem figyelünk. Inkább számoljunk ezzel az igényével és adjunk teret neki.

Óvodáskor

Mikor óvodába megy a gyerkőc, egy-két bútordarabtól meg kell szabadulnunk például pelenkázó, kiságy. Látom néhány esetben, hogy ott hagyják a szobában, mert szeretnének kistestvért és „a szobában úgy is van hely és úgy is oda kerül vissza”. Lényeges, hogy ne a szobában tároljuk ezeket a holmikat! El kell rakni! Ne vegyünk el teret gyermekünktől azért, mert a tervünkben szerepel egy másik! Koncentráljunk a meglévő apróságra! Több helyen is láttam, hogy a védőrács, amelyet a lépcső tetejére vagy aljára helyeztek, ottmaradt. A gyerekek már iskolába, gimnáziumba jártak és még sem került le a rács. A kérdésemre, hogy miért, az édesanyától azt a választ kaptam, hogy biztonságot nyújt számára mikor jönnek a rokon gyerekek (akikről kiderül, hogy szintén már iskolás korban vannak).

Visszatérve az óvodáskorra, a dekorációs folyamat felgyorsul. Több mindent akar megjeleníteni a gyermek és lehetőleg mindenhol. Ebben a korban a legimpulzívabb és ez nyomot hagy a lakáson is. A kivédésére legegyszerűbb módszer például csomagolópapírt ragasztani a falra. Ha telefesti, egyszerűen csak lecseréljük. A firkálmányoknak ugyanolyan szerepe van az életükben, mint a mozgásnak. A rajzolás ekkor még mozgás is egyben, hiszen mindezt hatalmas karmozdulatokkal teszi. A szoba (ki hol ad erre teret) igazi alkotóműhellyé válik, ahol rajzolás, festés, gyurmázás, motorozás, stb. zajlik. A térigény a legnagyobb ebben a korban.

Kisiskoláskor

Az iskola elkezdése nagyon fontos pont a gyermek életében. Ezt tudjuk segíteni azzal, hogy ráhangoljuk szobája átalakításával. Már nehezen viseli a Micimackós, babás és egyéb kisgyermekes falfestést, tapétát. Itt az ideje a cserének! Érdemes az ágyneműt, a huzatot (amennyiben ezek is ilyen mintásak), szőnyeget, függönyt szintén lecserélni. Az íróasztal és a szék kiválasztása történhet együtt. Ha ebben az átalakító folyamatnak a gyermekünk is részese, akkor könnyebben veheti az iskolai akadályokat is. Miközben a szoba átalakul, ő is teljes mértékben iskolaérett lesz. Ne aggódjon az se, aki ripsz-ropsz átalakítja a szobát csemetéje tudta nélkül, akkor is segíti ezt a folyamatot. A hangsúly inkább azon van, hogy mindenképpen történjék meg ez a folyamat. Érdekes, hogy az átalakításoknál a falvédők területén tapasztalok kis lemaradást. Az annyira kedves és olykor nagyon drága (patchwork) falvédőtől a szülők nehezen válnak meg. A gyerek már szabadulna tőle, mert egyre cikisebb a barátai előtt, de még tűrnie kell a szülei miatt. Tegyük el, elő lehet még azt venni később is.

A fal már nem „munkaeszköz”, amire firkálni és matricát lehet ragasztani, hanem a saját mostani életének, sikereinek bemutató helye. Itt kapnak helyet a kedvenc állatokról készült képek mellett a különböző versenyeken elért oklevelek, kupák, érmék. Tegyük ki ezeket a dolgokat, hagy láthassák mindig! Ne sajnáljuk a falat! Ezek a tárgyak az önbizalmukat erősítik.

Kamaszkor

A kamaszkorban a szoba újabb átalakuláson megy keresztül. Nem a bútorok tekintetében, inkább hangulatában. Kamaszaink nehezen engednek beleszólást az életükbe és a lakóterük kialakításába is. Önállóságra törekednek, amely gyakran vad falszínekben nyilvánulna meg. Tapasztalom, hogy a sötétkék, lila, fekete fal lenne a kedvenc, amely az esetek nagy többségében nem valósul meg. Ilyenkor a poszterek nyújtják az alternatívát, amelyek előnye, hogy bármikor lecserélhetőek. Ne sajnáljuk hát a pénzt néhány poszteres újságtól, olcsóbb, mint az állandó festegetés.

Kamaszkorban lazul a kapcsolat a szülőkkel, mégis biztonságra van szükségük. A „gyökerek” jelenléte segítheti ezt a korszakot megélni. A falon már nem az önbizalmat erősítő dolgokon van a hangsúly, hanem eddigi életének bemutatása, megerősítése lesz a lényeg, visszanyúlva a kisgyermekkorig. Kerülhetnek és kerüljön is a poszterek mellé gyermekünk kedvenc gyerekkori képei közül néhány, a barátokkal csoportkép, stb. Érdemes rákérdezni az elrakott textilfalvédőre, egy korábbi kedvenc kabalára is. Tapasztalható, hogy ebben az időszakban nagyon nehéz rendet tartani. A ruhák szétszórva, könyvek, füzetek a földön hevernek. A szoba teljesen tükrözi lázadó korszakukat. Ez a korszak is, mint a többi, az egyén átalakulását szolgálja. Tehát fontos, hogy hagyjuk megélni és ne nyomjunk el semmit sem bennük. A legmélyebb kapcsolatuk a szobájukkal ekkor van. Ilyenkor még intenzívebben lehet nyomon követni, hogy mi zajlik a kamasz lelkében: amikor a legnagyobb káosz van belül, az a szobájukra is kihat. Amikor kezdenek letisztulni a dolgok, akkor a szoba ismét átalakul, kitisztul. Azért ne hódoljunk be kamaszunknak teljesen. Rendet és tisztaságot mindenképpen tartassunk. Könnyebb túllendülnie ezen a korszakon, ha nem a szemétdombról indul iskolába minden reggel. Végezetül néhány tanács (bármelyik korszakában is van a gyermekünk):

• Fontos, hogy a szoba mindenkor feleljen meg a benne lakó gyermek igényének - például: biztonság, méret, stb. - tekintetében!
• Mindennek legyen helye! Rendet csak így tudunk tartani.
• A szoba levegőjének frissítéséről is gondoskodjunk, szellőztessünk!
• A bútorok, a kiegészítők, a színek és a dekorációk mindig a gyermek életkorát szolgálják! Ne érezze elnyomva magát egy bútordarab, szín, egy kép, egy fotó, stb. által. Érezze, hogy ő itt a fontos, ő a király/királylány!
• A szoba hangulatára figyeljünk! A kamasz szobája is lehet harmóniát sugárzó.
• Tudatosan segítsük az átalakulási folyamatot, és legyünk türelemmel, mikor nem mi irányítjuk az eseményeket (a gyerekszobában sem).

Kapcsolódó cikkek: 

Kamaszok fekete falai