Otthonunk és a morfogenetikus mező

„Az alma nem esik messze a fájától”, „nézd meg az anyját, vedd el a lányát” és még sorolhatnánk azokat a közmondásokat, amelyekben a gyerek a szülőtől hozott minta alapján cselekszik. Lehet-e szerepe otthonunknak a kialakult viselkedésmintában? Megmutatkozhat-e egy generációkat végigkísérő probléma a lakásunkban?

Valószínűleg sokan ismerik a családállítás fogalmát. Tudjuk, hogy Hellinger csodálatosat alkotott, de Rupert Sheldrake „morfogenetikus mező” magyarázata tette még érthetőbbé a folyamatot. Rupert Sheldrake, az Angol Királyi Természettudományi Akadémia tagja tette azt a felfedezést, hogy fizikai, mentális lényünkre hatással vannak láthatatlan energiaminták, amelyek gyökere őseink által elkövetett vagy elszenvedett élethelyzetekben rejlik. Ezek a minták a morfogenetikus mezőben, mint program, generációkon keresztül ismétlődnek. Eszerint a családi tudattalanban hordozott energiaminta befolyással van életünkre éppúgy, mint szüleink és gyerekeink életére is.

Parancs, amely formát ölthet!

Az otthonunk egy bonyolult energiamező, amely nagyon nagy hatással van a mindennapjainkra: egészségünkre, boldogságunkra, karrierünkre. Ha generációkon keresztül jön egy előbb említett program, annak energiamintája megjelenik a lakásunk összetett energiamezejében is. Miben nyilvánul meg? Nem feltétlen ugyanolyan (mondhatnám egy az egyben) alaprajzot jelent, hanem valamiféle hasonlóságot: leginkább a fő- és közfalak helyzetében, harmóniájában, a környezeti tényezőkben, a helyiségek különös kapcsolatában, a bővítményekben, esetleg a hiányokban, az égtáji elrendezettségben vagy a földrajzi fekvésben. Nem véletlen tehát, hogy milyen lakást választunk! Olyat, amelyik már eleve hordozza ezeket az energiákat! De ha nem is olyat választanánk, mert például társunk is befolyással bír a döntésben, addig-addig „ügyeskedünk”, átépítünk, bővítünk, stb., míg tudat alatt meg nem jelenítjük lakásunkban a programozott energiamintát. Egyfajta parancs ez, amely így formát ölthet! Ezek után nem csodálkozunk, ha már a szüleink is ezen minta alapján cselekedtek lakásuk vásárlásakor.

A hozott minta kötelez!

Lehet, hogy ugyanabban a faluban, kis községben élünk, de ugyanúgy működik egy másik városban vagy éppen másik országban is. A hozott minta kötelez! Senkinél sem tudatos. És gyakori tapasztalat mikor rájövünk a lakások közti egyezőségre, aki a mintát hordozza, az alakítatta át olyanná tudat alatt vagy ő erőltette a vásárlást, szembe menve a család többi tagjának akaratával. A választott lakás beteljesíti a karmát, mert ezek után már azt a rezgést fogja kapni napi szinten, amely magával hozza az ősrégi tragédia térben lebegő láthatatlan energiáit. Érdemes összehasonlítást végezni szüleink és saját otthonunk között. Azoknál, akiknél felfedeztünk összefüggést, mind elsőre azt mondták, hogy nincs összefüggés. Pedig ha az alaprajzot égtáj szerint beforgattuk, máris kijött az egyezőség. Néha apróbb dolgokban nyilvánul meg: például a főfalak formája, mérete ugyan nem fedi egymást a két alaprajzban, de a főbejárati folyosó helyzete, mérete, aránya és az abból nyíló ajtók szinte centiméterre pontosan megegyeznek, mind pedig a mögöttük megbújó helyiségek fajtája is.

És néhány példa

Érdekes volt látni egy egyetemista lány reakcióját, aki Budapesten bérel egy lakást többedmagával. A szülei vidéken élnek (ő sokat tartózkodik „otthon”), ezért párhuzamosan vizsgáltuk mindkét alaprajzot, hiszen mindkét lakás energiáját hordozza. Abban a megdöbbentő élményben volt részünk, hogy a két alaprajz formailag ugyanolyan volt. Ugyanolyan L-alakú volt mindkét lakás, még az égtájhoz képest elrendezettsége is ugyanaz volt, a főbejárat ugyanoda esett és az ablakok száma és helyzete is megegyezett. A szobája az L-alak ugyanazon szárában lakott mindkét helyen, pedig az albérletbe ő költözött legkésőbb és cserét kért az egyik lánytól, hogy abba a szobába költözhessen, ahol végül is a mindennapjait tölti.

De hogy egy bizarrabb példát említsek: haláleset történt egy családban. A ház furcsán volt része a településnek, a környék földrajzi fekvése is különös volt. Miután kiderült, hogy a nagypapa szintén öngyilkos lett, kiderítettük, hogy ugyanolyan különös környezetben feküdt az ő háza is, mint a fiáé. Vajon milyen sors söpört végig a családjukon. Tanulságos lenne a gyerekeknek családállítást csinálni. Kiderülne, hogy milyen sors miatt kellett meghalniuk édesapjuknak és nagyapjuknak, és miért választották azt a házat, amelyben a családfők eljutottak az öngyilkossághoz.

Hogy a példák sorát egy könnyebb esettel zárjam: egy család három generációjának nő tagjai kényszerültek arra, hogy egy nagyon szűk, de hosszú konyhában készítsék a mindennapi betevőt családjuk számára. Mindhárom nő saját konyhát vezetett és a „gyerek” másik városban is élt. A gyerek véleménye szerint anyukája és nagymamája is csapnivalóan főzött, utálták a házimunka ezen részét. Gyakran feledkeztek meg az éppen készülő ételről, mert kimenekültek a konyhából. Ő is hasonlóképpen van, rosszul érzi magát főzés közben és keveset tartózkodik ott, szinte csak kényszerből. Kérdésemre, hogy ő miért választotta ezt a konyhát, azt mondta, hogy nem a konyhát választotta, hanem a környéket és a lakás kényelmét. A konyha formáját pedig az ehhez szükséges kompromisszumnak tudta be. Nem látott összefüggést a női felmenői és azok főzési szokásai, illetve a konyha sajátos formája és égtáji elhelyezkedése között.

Mindaddig nem tudjuk hatásosan rendbe tenni egy lakás energetikai rendszerét, amíg a fő probléma nincs felismerve és orvosolva.

Tapasztalataim szerint egy „elengedett minta” után már tartósan megváltoztathatjuk az adott teret, tudatos és mélyreható korrekcióval, vagy könnyedén megválhatunk tőle, amely így nem tart fogva többé.    

A cikk a Kineziológia magazinban jelent meg.