Egyensúly belső és külső életünk között

Meghívtak egy házavatóra, ahová többedmagammal érkeztem meg egyszerre. Az építtető büszkén mutatta új otthonát. Arra törekedett, hogy minden családtagnak szép, tágas és világos hálója legyen. A dolgozószobával ugyanez volt a helyzet: nagy, világos és kényelmes volt, alig kisebb mint a nappali. Mire a közösségi helyekhez értünk, mintha valahogy elfogyott volna a hely és a fény. A nappali egy nagyobb méretű, kényelmes kanapéra korlátozódott, amely méreténél, elrendezésénél fogva nem adott lehetőséget „körbebeszélgetésre”. Az étkező is csak jelképesen volt jelen, mintha azt sugallta volna, hogy kapjál be valamit és menj tovább. Nem voltunk sokan, mégsem fértünk el. Mivel nem volt elég hely, poharainkat kézben tartva, állva telt el az este, és szinte mindenki állt illedelmességből. Hiányoltam a közösség erejét képviselő erőt ebből a helyiségből. A kevés természetes fény csak fokozta bennem ezt a hatást. 

Egy másik házavatón pont a fordítottját tapasztaltam. Egy készen vásárolt ház átépítése után egy hatalmas méretűre sikeredett nappali-étkezőbe csöppentünk, ahol szinte elvesztünk, pedig többen voltunk, mint az előző helyen. A hálószobák - a nappali-étkező terhére - túl kicsik lettek. A megvásárolt ház átépítésénél a cél a minél nagyobb közösségi tér kialakítása volt.

Mindkét tulajdonos az előző otthonaik rossz tapasztalatai miatt esett át a ló másik oldalára. Az első esetben a korábbi szűkös hálótér motíválta a minél nagyobb, kényelmesebb helyiség megtervezésére. Ez az érzés olyan erős volt, hogy szinte megsemmisítette a közösségi rész nagyságára vonatkozó józan rálátást. Őszintén szólva nem volt kellemes egy estét végigállni, ezért nem villanyoz fel egy következő meghívás lehetősége. A másik esetben, mikor a család a korábbi lakás szűkös nappalija miatt nem hívhattak meg barátokat, elsődleges szemponttá vált az új otthon megteremtésénél a közösségi terek mérete. Igaz, itt a meglévő tartó falakhoz is kellett igazodni, ezért lett túlméretezett ez a rész. Az aránytalanságot már érzékelik, mikor küzdenek a gyermekeiknél alvó barátok elhelyezésével.

A lakásunk terei és a bennünk zajló folyamatok között felfedezhetjük az összefüggést.

Ha spirituálisan nézem, a szobák és a közösségi helyiségek aránya megmutathatja a lelkünkben zajló folyamatokat. Ha túl nagyok és kényelmesen fogvatartóak a hálószobák, a nappali és az étkező viszonylag kisebb, nincs kedvünk a közösségi részben is elegendő időt jelen lenni.  A közösségi élet, a családi élet kevésbé válik fontossá számukra. Zárkózottabbá, befelé fordulókká válunk. De fordítva is igaz. Ha túl nagy a közösségi rész, a hálószobák pedig kicsik, inkább a közösségekben keressük meg az erőt, és kevésbé magunkban.
Ha valaki nem látná a dolog pszichológiai buktatóit: az első esetben ha családról van szó, a gyerekek inkább a barátokkal vagy önmagukkal lesznek elfoglalva, és egyre nehezebben élik meg szüleik felügyeleti és invitáló igényeit. A másik esetben nehéz lesz az egyénnek önmaga érvényesítése. Egyedülállóaknál is hasonlóan működik. A szűk közösségi tér kevés betérőt vonz, míg a szűk háló - hatalmas nappali esetében a sok ismerős között nem veszi észre a neki való társat.

Mi a megoldás?

Általában nincs pontos szabály arra, hogy milyen arányúak legyenek a közösségi helyek az intim szféra tereihez viszonyítva. Mint ahogy arra sincs szabály, hogy mennyit időt kell a családdal és a barátokkal tölteni. Abban azonban mindenki egyetért, hogy mind kettőre szükségünk van. Szükségünk van arra, hogy egyedül lehessünk és arra is, hogy barátainkkal együtt, akár az otthonunkban, tölthessük el az időt. Nem jó, ha csak az egyik énünket éljük meg. Az életnek van egy ritmusa és jöhetnek különböző élethelyzetek, amelyek szintén hatással vannak arra, hogy a közösségi életnek vagy az egyénnek kell-e nagyobb teret engednünk. Mindkettőre szükségünk van. A kérdés azonban az, hogy az egyes családtagok igényeit hogyan tudjuk összeegyeztetni az egész család számára fontos szempontokkal, úgy hogy mindenki jól érezze magát a bőrében. Ez csak akkor lehetséges, ha a terek kialakításánál a harmónikus középutat választjuk, egyaránt odafigyelünk lelkünk külső és belső igényére.