Belenéztél már? Én igen.
A spirituális térrendezés erről szól.
Képzeljük el a természetet: a fákat, a növényeket, az állatokat. Érezzük, ahogy a szellő fújdogál, gyengéden cirógat a napsugár. Aztán jövünk mi, emberek és lecsípünk ebből az idilli térből egy szeletet, mert szeretnénk ebből a végtelen Paradicsomi Térből egy kis helyet, ami csak a mienk, amelyben a magunk Paradicsomi Terét tudjuk megvalósítani, és amely mégis része marad az egésznek.
Kiválasztunk egy teret. El tudjuk képzelni, hogy milyen fontos a hely, amelyből szeretnénk részesülni. Fontos az éghajlata, a domborzata, a széljárása, van-e víz a közelben, állatoknak legelő, vagy nézzük az aktuális emberi szempontokat: van-e munkahely a közelben, a gyermeknek iskola, meg tudjuk-e fizetni, milyen a környék, de ezer más szempont is felmerülhet. Aztán ezt a kiválasztott teret szépen körülhatároljuk falakkal. Hogy mi lesz belőle: templom, lakóépület, színház, kórház, vágóhíd, temető, stb. csak az emberi szükséglettől függ. Aztán ez a tér köt bennünket, köt az ott fellelhető klímához, népcsoporthoz, élelmiszerhez és lassan átalakítja szervezetünk, gondolkodásmódunkat.
Lecsípünk egy darabot tehát ebből az Isteni Térből magunknak, belül mégis megjelenítjük az egészet, hiszen részei vagyunk. Benne lesznek a természetben található elemek és mindegy, hogy a védikus (éter, levegő, víz, tűz, föld) vagy a kínai térrendezés (fa, levegő, víz, tűz, fém) öt eleméről beszélünk. A folyók vize, a levegő lágysága, a tűzhely-, a kandalló- vagy a gyertya tüze, a fából készült bútor, a könyveink lapjai, a függönyeink, stb. mind-mind részei az öt elem egyikének. „Behozzuk” a nappal fényét, barlangokat hozunk létre és elnevezzük szobának, növényekkel és fával rakjuk tele. Az állatoknak is nagy szerep jut, hiszen egyrészt a védelmünket, másrészt az élelmünket szimbolizálják. Nem is tudatosul bennünk, amikor állatot tartunk, egy szobor vagy kép formájában megjelenítjük, miért is tesszük. Csak érezzük magunkban az ősi késztetést.
A falak határt szabnak, azt sugallják eddig és ne tovább. Szerepük ezért elsősorban a védelem. Véd az időjárástól, megállítja a hideget (vagy a meleget), véd a nemkívánatos emberektől, védi a javainkat. Ezekből következik, hogy szerepük elsősorban a biztonságunk megteremtése. Van ismerősöm, aki nem enged képeket felrakni a falra, mert nem szeretné gyengíteni a falak „erőd szerepét” falfurással.
A falak másodlagos szerepe a bennük élők összetartozásának megerősítése. A köztük élőket egyben tartják, körülölelik őket. Segít abban, hogy az örömöket és a problémákat együtt éljék meg.
Harmadlagos szerepük lehet a falaknak a bennük élő "dolgok" megjelenítése, s mint egy diafilmként való kivetítése. Például, ha tartósan borúlátóak vagyunk, ez a "dolog"megjelenhet a falunkon egy szomorkás kép formájában. Ha büszkék vagyunk a gyerekeinkre, unokáinkra, akkor megjelennek falainkon is. Ezek a "dolgok" az ott lakó számára fel sem tűnnek, de egy szakember, aki nem ismeri a lakásban élő személyt, de látja a falait, élettereit, jól tudja értelmezni a belső életét az „alkotónak”.
Az angol „space” és a német „Raum” szavai a szó fizikai értelembe vett „tér” jelentésén túl hordozzák az „űr” jelentést is. Mit is jelenthet ez? Abban a térben, amit mi magunk megépítünk, bizonyos szinten benne van az űr, ha akarjuk, hanem nem; ha tudunk róla, ha nem. Például ami sugárzik, tartozhat a Naphoz; ami a vízzel kapcsolatos, tartozhat a Holdhoz; ami a szerelemmel kapcsolatos dolgok tartozhat a Vénuszhoz, a harcias dolgok a Marshoz, stb. Nem is tudunk róla, de kész Naprendszert teremtünk az otthonunkban.
De gondoljuk át, akarunk-e mindig erősen sugárzó Nap mellett élni. Akarjuk-e, hogy állandóan a szerelem tüze égessen. Ami makroszinten működik, bizony működik mikro szinten is. Muszáj egyensúlyt tartanunk köztük, akár tudatosan is!
A körülhatárolt falakkal egy energiamezőt hozunk létre, amelyet millió dolog befolyásol. A tér, ha jól működik, feltölt minket energiával, olyan mint egy ajzószer, mely enged ezerrel pörögni. Energiát ad a mindennapokhoz. Energiát ahhoz, hogy gyorsan találjuk megoldást gondjainkra, energiát ahhoz, hogy minél több lehetőségünk legyen. A rosszul működő tér szerepe elsősorban ezekben a gátakban keresendő. Gátolják a mindennapjainkat, a problémák halmazát hozzák elénk, kicsi dologból is hatalmasokat gerjesztenek, elválasztanak, leoldanak. Nagyon érdemes odafigyelni tehát a terünkre, van-e egyensúly az anyagok használata és a tárgyak között. Elég egy rosszul megválasztott kép, váza vagy egyéb dísztárgy ahhoz, hogy a mindennapjaink borúsabbak legyenek. Túl sok víz, túl sok tűz, túl sok érzelem megint káros hatású azok számára, akik előbbre szeretnének jutni.
Nézzünk meg ismerőseinket, akik engedik otthonukat a Paradicsomi Teret mintázva működtetni, mennyivel boldogabban élnek. Mennyivel élőbb, mennyivel lüktetőbb, mennyivel energiadúsabb az a lakás, amelyben mindegyik erőt működtetjük, és nem nyomjuk el egyik részét sem a természetnek. Amikor felülünk valamely divatnak, és egyoldalúvá válik az otthonunk, rögtön valamelyik erő hangsúlyt kap egy másik rovására. Ha úgy nézünk az otthonukra, mint egy Édeni Térre, és megértjük a mögöttes jelentését, a természet jelenlétét, egészen másképpen akarjuk majd működtetni és meglátjuk az életünk is egészen másképpen fog működni. Jobban, problémamentesebben, boldogabban.
A cikk a Kineziológia magazin 2015. októberi számában jelent meg.
térrendezési szaktanácsadó
mérnök
radiesztéta