A céljaink érdekében…

Az elmúlt hetekben megkérdeztem jónéhány ismerőst, barátot, hogy melyek a rövid és hosszú távú céljaik. Érdekes volt látni megdöbbent arcukat, amint tudatosult bennük, hogy céltalanul élik mindennapjaikat. Aztán gondolkodóba estek, hogy vajon hol és mikor „veszítették el” céljaikat. Próbálták a gazdasági helyzetre fogni a céltalanságukat, de nem tudtak meggyőzni. Valóban csak pénzügyi célok léteznek?

Gyakran felmerül a kérdés, hogy spontán vagy tervszerűen éljünk. Érdemes-e kitűzni célokat vagy sodródjunk az árral? Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy az adott helyzetben, időszakban melyik szolgálja legjobban az érdekeit. Ha jelenleg némi elégedetlenséget érzünk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy tervszerűbben kellene élnünk. De hol a határ a mindennapok célszerűsége és a célkitűzéseink között. Mikor vannak céljaink? Egyáltalán mi a cél? A Wikipédia szerint: „A cél azért cél, hogy egy folyamat éppen oda jusson, ahová jut, hogy pontosan az legyen a vége, eredménye, ami lesz.” Én kissé máshogyan közelítem meg: a cél legyen pontos, világos, részekre bontható, és adott időn belül megvalósítható. Például valaki szeretne egy minőségi fényképezőgépet és ezért hajlandó többletmunkát vállalni vagy félretenni egy adott összeget minden hónapban, az egy egyszerű, időben behatárolható, könnyebben megvalósítható cél. Hasonlóan célkitűzés lehet az is, hogy valaki szeretne megtanulni zongorázni egy adott szinten. Ehhez napi szinten, éveken keresztül kell kitartóan gyakorolnia. Erre már nem mondanánk, hogy könnyen megvalósítható cél, hiszen nagyon sok munkát, lemondást, belső erőt és muzikalitást igényel, az anyagi oldaláról nem is beszélve.

Célok vég nélkül

Valójában léteznek olyan célok is, amelyeknél nem annak befejezésére törekszünk, hanem pont ellenkezőjére, vagyis a fenntartására. Például a harmonikus (pár)kapcsolat fenntartása, a testünk karbantartása, az egészségünk megóvása, a rend fenntartása, a nyelvtudásunk szinten tartása, stb. mind a fenntartható cél kategóriájába tartozik. A cél ilyenkor egyrészt arra irányul, hogy mit szeretnénk elérni, másrészt pedig miként tudjuk fenntartani, vagyis a mindennapjainkba beiktatni. A boldogságért is kell tenni napi szinten, gondolom nem meglepő ez a kijelentésem. Emlékszem kamaszkoromban mesélte barátnőm, hogy egyik rokona azért tartott kutyát, mert az mindig köszöntötte az ajtóban, amikor hazaérkezett, a család többi tagjával ellentétben. Ha tehát a boldog párkapcsolat a célunk, azt úgy is kimutathatjuk, hogy mindennap mikor párunk hazaérkezik, az ajtóban köszöntjük. Egy aprócska cél a boldogsághoz, amit azonban nem mindig könnyű megtartani, mert ha éppen valamiben elmélyed az ember, félre kell tennie, hogy a másikat – lehetőleg még a főbejáratnál - üdvözölje. Persze a szeretet ezerféleképpen kimutatható, de mindig kíván egy kis áldozatot. Ugyanez érvényes például a rendszeres futásra is a szabadban. Hiába esik vagy fúj, nincs kifogás, menni vagyis futni kell. A tudatos étkezésre odafigyelők is lemondanak az ínycsiklandozó édességekről, mert az egészségük megóvása a cél.

A Cél tudatosság is egyben

Sokan akkor is tűznek ki maguknak célt, ha nem is tudatosul bennük, hogy az egy cél. Például mikor egy képet, egy fotót teszünk a falra, nem is gondolunk arra, hogy közvetít számukra valamit. Például egy szomorú bohócot ábrázoló kép, minket is szomorúvá, boldogtalanná tehet. Talán a célkitűzéseink között szerepelt a kép üzenete? Nem, mert nem az a célunk, hogy boldogtalanok legyünk, de amint kitettük hat ránk.
A Célok egyfajta tudatosságot is jelentenek. Nem mindegy tehát mit kívánunk és nem mindegy hogyan fogalmazzuk meg. Nem mindegy mi kerül a falra! Milyen célja lehet vajon annak az ismerősömnek, akinek a falon az általa készített papírpénz volt hárommillió forintról? Pénzt akart csupán vagy vidéken egy telket? Miért nem a telekre vonatkozott a célkitűzés? Miért csak a pénzre összpontosított és nem a telek adottságaira, annak értékeire? És annak az ismerősömnek, akinek a vállalkozásának a neve és a tevékenységi köre szerepel a falon? Ő vajon mire gondolt, amikor ezeket felrakta? Nem a mögötte meghúzódó tevékenység lenne a fontos?  

Napi rutin és a távlati elképzeléseink

Sokkal több embernek vannak a falon a céljai, mint gondolnánk. A legtöbb menedzserképző ajánlja a „céltábla” elkészítését, mert valóban segít az életünk egy adott területén előbbre jutni. Tehát nagyon fontos a falra kerülő célok világos, pontos megfogalmazása. A vizualizálás vajon csak pozitív töltettel társul? Például: szeretnék megtanulni spanyolul, stb. Nézhetjük napjában százszor, a lelkiismeret furdalást leszámítva nem történik semmi egyéb. Hányan jártunk úgy, hogy este a lefekvéskor mondtuk, hogy a csudába ma sem tettem semmit sem ezért vagy azért a dologért. A naponta „gondozást” igénylő dolgokat ezért érdemesebb inkább a napi elintézendők közé felírni addig, amíg a napi rutin részévé nem válnak. Ugyanígy a futás, a torna, a jóga, a takarítás, stb. ha szerepel a napi rutin között, nagyobb eséllyel indul a kipipálandók listáján, mintha a falon lenne felfüggesztve. Ott nincs annyira kényszerítő ereje. Azokat a célokat azonban, amelyek nem igényelnek napi szintű gondoskodást, érdemes a falra helyezni, például: egy új lakást szeretnék, stb.

Hol legyen a „céltáblánk”?

Állandó dilemma, hová legyen elhelyezve a célkitűzésünk, ha vizualizálni is szeretnénk. Ha publikus helyre helyezzük: folyosó, nappali, bejárat, dolgozószoba, dolgozósarok, stb. mindenki láthatja a céljainkat, és akár szóvá is teheti, hogy éppen hogyan állunk megvalósításukkal. Ez nem feltétlen negatív, mert segíthetnek megvalósításában. Például aki szeretne egy másik lakásba költözni, segíthet az őt meglátogató ismerőse, aki éppen tud egy eladó lakásról. Mindenkinek maga kell eldöntenie tehát, hogy tartozik-e barátaira, ismerőseire, hogy vágyik egy társra, egy gyermekre, egy nyaralóra, egy utazásra, stb. Képes velük beszélni ezekről a dolgokról. Ez függ egyéntől, ismeretségi körtől, céloktól. Gyakran felmerül a hálószoba kérdése, mint célok kiplakátolásának színtere. Elég intim terület, ritkán megy be idegen. Ott inkább kitárulkozunk. Gondoljuk át, céltáblánk lenne az első, amit meglátunk és az utolsó is, amit lefekvés előtt látnánk. Gyakran megelőzve társunkat. Egy-két napos probléma megoldására segítség lehet, de hosszabb távú céljaink eléréséhez, nem ajánlom. Az alvást is zavarhatja. Ha a munkával, pénzügyi helyzetünkkel kapcsolatosak a céljaink, a dolgozószobában vagy dolgozósarokban nem feltűnően elhelyezve megoldható. Az egyéb, inkább magánéletre vonatkozó vágyakat, kitehetjük az ebédlő falára is.  Ahová viszont nem érdemes a céljainkat kifüggeszteni: a vécé, a fürdőszoba, a konyha munkaterülete, a lomos helyiségek, de a pince és a padlás területére sem. Ha a természetes energiaáramlást is be akarjuk iktatni, akkor érdemes a „céltáblánkat” az adott helyiség északi, északkeleti vagy keleti falak valamelyikére helyezni.

Amire összpontosítunk, afelé haladunk

Arról mindenki meg lehet győződve, hogy sokkal előbbre jut az, akinek céljai vannak. Fontos tehát, hogy pontosan, világosan fogalmazzuk meg reális céljainkat, és aszerint tegyük ki a falra vagy írjuk a napi elvégzendők közé, hogy mire irányul a cél. Azon keveseknek, akiknek nem sikerül értelmes célt maguk elé kitűzni, mert egyszerűen képtelenek ráhangolódni, hogy mit is szeretnének elérni a jövőben, és azon másik csoportnak, akik mindig „túlcélozzák” magukat, nem érzékelve a realitás talaját, megvalósíthatatlan célok ezrét tűzik maguk elé, célszerű a kineziológiai oldásra menni. A blokkok oldása után segít tisztán nézni a jövőbe és valóban reális célokat alkotni, amelyeket aztán már sokkal könnyebb követni. Ne felejtsük el, amire összpontosítunk, afelé haladunk.

Ha kellőképpen felvérteztük magunkat céljainkkal és szeretnénk a barátainkat is segíteni, tegyük fel számukra is a kérdést, hogy mi a céljuk. Biztosan elgondolkoznak ők is.

A cikk a Kineziológia magazin 2013. decemberi számában jelent meg.

Kapcsolódó cikkek: 

Egyensúly belső és külső életünk között